Bocsasatok meg de elromlot a gepem es kesobb jonnek uj reszek addig olegedjetek meg az eddigiekkel nagyon szepen koszonom a megerteseteket.

Sziasztok sorry,hogy a legutóbbi rész rövidre sikeredet.Igyekszek a mostanival kicsit hosszabra.Még egyszer sorry!:) E.H.T.S.T

17.Rész-A jövő fogságában!

,,Bella szemszöge''
Rossz volt láttni Niallt,ilyen dühösen még életemben nem láttam,amióta ismerem.Mikor kiléptem a szobából akkor hallottam egy nagy koppanást a szobából,visszaakartam menni de nemvolt erőm.Igy hát visszavonultam a vendég szobába.Mi lesz még?Mi történik itt?Én nem tartozok ide vagy miattam van minden?Ha igen elmegyek vissza New Yorkba.Mikor ezeken töprengtem,eszembe jutott,hogy felhivom anyut nem-i mehetek haza.A mobilomat előkotortam és tárcsázni kezdtem.Kicsöngött.
-Igen?-szóltak bele
-Anyu...szia-köszöntem anyumnak szomorú hangon
-Bella te vagy az?Hát már meg sem lehet ismerni a hangodat-a hangján hallottam,hogy örül nekem
-Igen én-egy kis mosolyal az arcomon válszoltam
-Nagyon örülünk neked Bella..jó ott Londonban?-kérdezte
-Igen minden oké!-hazudtam
-Annak örülök,üdvözlöm a fiúkat
-Jó átadom-válaszolta és letedtem a telefont.Már rég nemláttam a családom amiótta kómában is voltam.Nagyon szeretem a családom és a fiúkat is.De nemtok 2 felé szakadni,igy hát választanom kell vagy ők vagy a családom.Nagy döntés!De mégnagyobb a fájdalom,ha a 2 között kell választanom.Alszok rá egyet és meglátom holnap mi lesz.A gondolkozásból az ajtó kopogás zavart meg.De nemtudot bejönni mert bevolt zárva az ajtó.
-Kiaz?-kiabáltam
-Én Harry,bejöhetek?-kiabálta az ajtó másik feláről Harry
-Most egyedül akkarok lenni,úgyis megyek aludni!-válaszoltam kicsit keserő hangon
-Hát jó de azéé holnap még beszélünk?
-Persze csak most hagy magamra,lécci leköteleznél-mentem az ajtóhoz,hogy mit fog válszolni de csak egy nagy sóhajt hallottam
-Hmmmmm...oké!Holnap beszélünk szia-csuklot el a hangja
-Jó szia-válaszoltam halkan.Mikor Harry már elment én az ágyamra dőltem és sirni kezdtem.Én már nemértek semmit.Az életem mostmább ilyen lesz?Mindenkit elvesztek majd?Ez csak a jövőn függ vagy rajtam,hogy meg-i változtatom azt.Szeretnék mindenkinek megfelelni,visszakapni azokat akik mellettem álltak jóban rosszban.Roxit a legjobb barátnőmet,valyon most milyen lehet neki Európában?Hiányzunk neki?Főleg Zayn.Szegény rossz látni naponta mikor Roxi helyét bámulja,arra következtetve,hogy ő nincs velünk.Majd ha visszajön én is kimegyek vele Európába és remélem Zaynt is visszük magunkal.A sok gondolkozásba elaludtam.Hajnali 2-kor felébretem,tiszta izzadt voltam,anyira emlékeztem,hogy nagyon dobáltam magam és nemdudtam aludni.Visszadőltem és a plafont kezdtem el bámulni,amig vissza nem aludtam nagy nehezen.Reméltem,hogy most sokkal jobban fogok aludni mint eddig.Egész éjjel csak a fiúkon és a családomon járt az eszem.Eszembe jutot Sel nevetése.Őt is már rég nemlátam.

Remélem jól vannak.Ha lesz majd időm elmegyek hozzájuk látogatóba.Szeretném őket meglepni a hazaérkezésemmel.

16.Rész-Az  utolsó csók

,,Niall szemszöge''

Bella egyszerően sugárzott,de látam rajta,hogy valami baj van,mert elégé szomorú volt.Megakkartam kérdezni de elbizonytalanodtam.Igy hát leültem és meg sem szólaltam.Még mindig szeretem.Még mindig ő az egyetle.Szeretném visszakapni.Hiányzik.De ha boldog igy akkor én is.Felkeltem és a szobám felé vedtem az irányt,hallodtam,hogy jön valaki utánam de nem volt erőm visszanézni.Becsugtam az ajtót és az ágy mellé ültem.Beraktam egy szép és lassú számot,amire elkeztem könyezni.Hallotam az ajtó kopogást de nem mentem kinyitni és egy szót se szóltam.Csak jöttek a könyek maguktól egyesivel.Leolytak az arcomon és végig a torkomon.Csiklandozó érzés volt de nemtörődtem vele.Lassan kezdtem feladni a reményt,hogy Bella vajon szeret i még vagy inkább Harrybe szerelmes?

-Niall bejöhetek?-nyitott be Bella és rám nézet keservesen

-Gyere-szipogtam és az ágyra felültem

-Mi a baj?-kérdezte és megsimogatott

-Semmi-válaszoltam flegmán

-Mond el nyugodtan,még ha rossz is.

-Csak az,hogy...hagyuk-feláltam az arcomat megtörölve 

-Hát jó,akkor én megyek-köszönt el és az ajtón tavozva visszanézet rám sajnálkozó szemmekkel és becsugta az ajtót.Megfogtam a hógömbömet és földhöz vágtam mérgemben.Hogy lehetek enyire szivtelen?Ilyen bunkó?Lementem mit sem törődve a többiekkel felvettem a kabátomat és kiléptem az ajtón.A kocsma felé vezetet az utam.Betérdtem az egyik legrosszabb helyre az életem már mit sem ér.Igy itam egy pár pohárral.Kezdtem azt érezni,hogy szédülök és abbahagytam.Hazaindultam,de ami otthon várt az nem volt kellemes.