,,Niall szemszöge''
Bella egyszerően sugárzott,de látam rajta,hogy valami baj van,mert elégé szomorú volt.Megakkartam kérdezni de elbizonytalanodtam.Igy hát leültem és meg sem szólaltam.Még mindig szeretem.Még mindig ő az egyetle.Szeretném visszakapni.Hiányzik.De ha boldog igy akkor én is.Felkeltem és a szobám felé vedtem az irányt,hallodtam,hogy jön valaki utánam de nem volt erőm visszanézni.Becsugtam az ajtót és az ágy mellé ültem.Beraktam egy szép és lassú számot,amire elkeztem könyezni.Hallotam az ajtó kopogást de nem mentem kinyitni és egy szót se szóltam.Csak jöttek a könyek maguktól egyesivel.Leolytak az arcomon és végig a torkomon.Csiklandozó érzés volt de nemtörődtem vele.Lassan kezdtem feladni a reményt,hogy Bella vajon szeret i még vagy inkább Harrybe szerelmes?
-Niall bejöhetek?-nyitott be Bella és rám nézet keservesen
-Gyere-szipogtam és az ágyra felültem
-Mi a baj?-kérdezte és megsimogatott
-Semmi-válaszoltam flegmán
-Mond el nyugodtan,még ha rossz is.
-Csak az,hogy...hagyuk-feláltam az arcomat megtörölve
-Hát jó,akkor én megyek-köszönt el és az ajtón tavozva visszanézet rám sajnálkozó szemmekkel és becsugta az ajtót.Megfogtam a hógömbömet és földhöz vágtam mérgemben.Hogy lehetek enyire szivtelen?Ilyen bunkó?Lementem mit sem törődve a többiekkel felvettem a kabátomat és kiléptem az ajtón.A kocsma felé vezetet az utam.Betérdtem az egyik legrosszabb helyre az életem már mit sem ér.Igy itam egy pár pohárral.Kezdtem azt érezni,hogy szédülök és abbahagytam.Hazaindultam,de ami otthon várt az nem volt kellemes.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése