17.Rész-A jövő fogságában!
,,Bella szemszöge''
Rossz volt láttni Niallt,ilyen dühösen még életemben nem láttam,amióta ismerem.Mikor kiléptem a szobából akkor hallottam egy nagy koppanást a szobából,visszaakartam menni de nemvolt erőm.Igy hát visszavonultam a vendég szobába.Mi lesz még?Mi történik itt?Én nem tartozok ide vagy miattam van minden?Ha igen elmegyek vissza New Yorkba.Mikor ezeken töprengtem,eszembe jutott,hogy felhivom anyut nem-i mehetek haza.A mobilomat előkotortam és tárcsázni kezdtem.Kicsöngött.
-Igen?-szóltak bele
-Anyu...szia-köszöntem anyumnak szomorú hangon
-Bella te vagy az?Hát már meg sem lehet ismerni a hangodat-a hangján hallottam,hogy örül nekem
-Igen én-egy kis mosolyal az arcomon válszoltam
-Nagyon örülünk neked Bella..jó ott Londonban?-kérdezte
-Igen minden oké!-hazudtam
-Annak örülök,üdvözlöm a fiúkat
-Jó átadom-válaszolta és letedtem a telefont.Már rég nemláttam a családom amiótta kómában is voltam.Nagyon szeretem a családom és a fiúkat is.De nemtok 2 felé szakadni,igy hát választanom kell vagy ők vagy a családom.Nagy döntés!De mégnagyobb a fájdalom,ha a 2 között kell választanom.Alszok rá egyet és meglátom holnap mi lesz.A gondolkozásból az ajtó kopogás zavart meg.De nemtudot bejönni mert bevolt zárva az ajtó.
-Kiaz?-kiabáltam
-Én Harry,bejöhetek?-kiabálta az ajtó másik feláről Harry
-Most egyedül akkarok lenni,úgyis megyek aludni!-válaszoltam kicsit keserő hangon
-Hát jó de azéé holnap még beszélünk?
-Persze csak most hagy magamra,lécci leköteleznél-mentem az ajtóhoz,hogy mit fog válszolni de csak egy nagy sóhajt hallottam
-Hmmmmm...oké!Holnap beszélünk szia-csuklot el a hangja
-Jó szia-válaszoltam halkan.Mikor Harry már elment én az ágyamra dőltem és sirni kezdtem.Én már nemértek semmit.Az életem mostmább ilyen lesz?Mindenkit elvesztek majd?Ez csak a jövőn függ vagy rajtam,hogy meg-i változtatom azt.Szeretnék mindenkinek megfelelni,visszakapni azokat akik mellettem álltak jóban rosszban.Roxit a legjobb barátnőmet,valyon most milyen lehet neki Európában?Hiányzunk neki?Főleg Zayn.Szegény rossz látni naponta mikor Roxi helyét bámulja,arra következtetve,hogy ő nincs velünk.Majd ha visszajön én is kimegyek vele Európába és remélem Zaynt is visszük magunkal.A sok gondolkozásba elaludtam.Hajnali 2-kor felébretem,tiszta izzadt voltam,anyira emlékeztem,hogy nagyon dobáltam magam és nemdudtam aludni.Visszadőltem és a plafont kezdtem el bámulni,amig vissza nem aludtam nagy nehezen.Reméltem,hogy most sokkal jobban fogok aludni mint eddig.Egész éjjel csak a fiúkon és a családomon járt az eszem.Eszembe jutot Sel nevetése.Őt is már rég nemlátam.
Remélem jól vannak.Ha lesz majd időm elmegyek hozzájuk látogatóba.Szeretném őket meglepni a hazaérkezésemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése